Hungarikum lett a csíksomlyói pünkösdi búcsú
Hungarikummá nyilvánította csütörtöki ülésén a csíksomlyói pünkösdi búcsút és kegyhelyet a Hungarikum Bizottság, elismerve egyedi, vallásos és közösségépítő jellegét. A nemzeti értékpiramis legmagasabb fokára való besorolás méltó elismerése a székelység több mint 1000 éves hagyományának, az egész Kárpát-medencei magyarság közös szellemi értékének.
„A Hungarikum Bizottság döntése hatalmas öröm és büszkeség számunkra, hiszen a csíksomlyói búcsú az összmagyarság ünnepe, az az ünnep, amely évről évre lelki és szellemi táplálékot nyújt a magyar embereknek, bárhol is éljenek a világban. Hálásak vagyunk, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú és kegyhely ezután egy listán szerepelhet a Magyar Pálos Renddel, a pannonhalmi Bencés Főapátsággal és környezetével, gróf Széchenyi István szellemi hagyatékával vagy a Kodály-módszerrel” – nyilatkozta Hegedüs Csilla, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke, az RMDSZ kultúráért felelős alelnöke a döntés kapcsán.
Mint elmondta, a csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepévé vált, minden évben több mint félmillióan zarándokolnak ide Erdélyből, de szerte a világból is. „Az egyházi és világi értelmiség ma a hit és a kulturális önazonosság megtartásának szimbólumát is látja Csíksomlyóban, ezért mindannyiunk számára ünnep, hogy ez a döntés megszületett” – hangsúlyozta.
A csíksomlyói búcsút 2018-ban terjesztették a Hungarikum Bizottság elé az RMDSZ kezdeményezésére, az erdélyi ferences rend támogatásával. „Mi azt vállaltuk, hogy erdélyi értékeink védnökei leszünk, megőrizzük és felújítjuk azokat az értékeinket, amelyek nemcsak az erdélyi magyarok, de az egész nemzet számára reprezentatívak. Bár a román állam megakadályozta, hogy a csíksomlyói búcsú a világörökség kincse legyen, ezt az elismerést sikerült kivívni. Nagy álmunk vált ma valóra, azonban továbbra is dolgozni fogunk, hogy minél több erdélyi értékünk elnyerje a méltó tiszteletet és elismerést” – tette hozzá.
A búcsú szó jelentése: büntetéstől való szabadulás, a bűnök elengedése.
A Csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza. IV. Jenő pápa körlevélben kérte a híveket, hogy nyújtsanak segítséget a ferences rendnek a templomépítésben. Az elvégzett munkaért cserébe pedig búcsút engedélyezett. Akkor a búcsú július 2-án, a templom búcsús napján, Sarlós Boldogasszony napján volt. Tehát Csíksomlyó a középkor óta jelentős Mária-kegyhelynek számít.
Az erdélyi katolikusok egy legendás csatához kötik a búcsújárás egyik hagyományát. A legenda szerint 1567-ben János Zsigmond, erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkbe, de vereséget szenvedett. A helyiek a győzelmet – a hagyomány szerint – Szűz Máriának köszönhetik, akihez az asszonyok, gyermekek imádkoztak segítségért csíksomlyói templomban. Nem létezik hiteles történelmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ez a csata valóban megtörtént volna.
A 17. századi tatár-török támadások súlyos csapást hoztak a térségre. A csíksomlyói templomot és kolostort felgyújtották, de a Mária szobrot sem elvinni, sem elégetni nem tudták. A monda szerint a szobor olyan súlyossá vált, amikor a török vezér el akarta vitetni, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták elhúzni. A török vezér ezt látva kardjával megsebezte a szobor nyakát és arcát, amelynek nyomai ma is látszódnak.
A templomot 1664-ben újjáépítették. A 19. században pedig barokk templom épült omladozó elődje helyére.
Nemzeti kegyhellyé Csíksomlyó csak a trianoni trauma után vált. Elég ellentmondásos módon a magyar nemzeti búcsújáróhely Románia közepén alakult ki… E tekintetben a búcsú egyik leglényegesebb vonatkozása a Regnum Marianum eszmeisége, amely a Szűzanyának felajánlott Szent Korona gondolatán alapul. Csíksomlyó alapvetően a Segítő Máriával való találkozás helye, a búcsú pedig ennek alkalma.
Évről-évre több százezren gyűlnek itt össze. A pünkösd szombatján délután 1 órakor tartják a nagymisét. Máriát dicsőítő énekkel és körmenettel érkeznek a hívők. A gyergyóalfalusi keresztalja megy a menet elején, amelyhez újabb és újabb városokból és falvakból érkező keresztaljak csatlakoznak. A menet a több kilométer hosszúságot is eléri. A körmenet legértékesebb tárgya a labarum, azaz a hadi zászló, amely az ókorban a győzelem jelképe volt. A díszes kelmével bevont méhkas alakú jelvényt a pünkösdi búcsú alkalmával a főpapi kordon előtt viszi a helyi katolikus gimnázium legjobb végzős diákja. A menetet a csángók zárják.
A menet a kegytemplom mellett szétválik. Az egyik ág Jézus hegyét északról kerüli meg és megy fel a nagymise helyszínére, a másik ág jobbra fordulva megy fel a hegyre. Amikor a papság a labarummal felér a Salvator-kápolna elé, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” éneket.
A mise kezdetére legtöbben már a helyükön vannak az egyes tájegységeket jelző táblák alatt. Itt vannak Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és Nyárád-mente székelyei. Sok nő piros-fekete csíkos székely szoknyát, több férfi piros vagy fekete szegésű fehér posztónadrágot, azaz “harisnyát” visel, egyes kászoni nők pedig különleges főkötőt. Gyímes táblája alatt gyímesi csángók ülnek a gyepen, ők szinte mind népviseletben jönnek, a nők oldalt nyitott tarka szoknyában, a férfiak vászonnadrágban, felette hordott vászoningben széles bőrövvel, báránybőr mellényben. Többségüknek ez még hétköznapi viselet. Ők 8-10 órát gyalogolnak, hogy megérkezzenek a misére.
A búcsúról a hívők nyírfaággal a kezükben vagy járműveiket azzal feldíszítve térnek haza. Búcsúfiaként a legjellegzetesebb a mézeskalács.
