Csíkszereda - Székelyföld szíve

Csíkszereda Erdély keleti felében helyezkedik el, a Hargita-hegység vulkáni vonulata és a Csíki-havasok közé beékelődő Csíki-medence középső részén. Neve ősi magyar személynévből ered, melynek előzménye a türkmén vagy kazah csík (= határ) főnév. Névutótagja a szerdai napon rendezett hetivásárokra utal. Mai nevén 1558-ban említik először. Csíkszereda legrégibb épülete a Mikó-vár, melynek építése az 1630-as évek elején fejeződött be. Építtetője Hidvégi Mikó Ferenc Csíkszék főkapitánya. Az 1661-es török- és tatárbetöréskor az épületet súlyos károsodás érte. Csak 1714-1716 között került sor a helyreállítására. Ettől kezdve itt székelt az osztrák csapatok csíkszéki, majd 1764-től az I. székely határőrezred parancsnoksága. Amikor a somlyói diákok 1848. április 5-én, leverték a közeli falvak bejáratánál felállított kétfejű sasos táblákat, megkezdődött a forradalom Csíkban is. 1849. január 18-án Gál Sándor ezredes a Mikó-várban átvette az első székely határőrezred parancsnokságát. Három csíki zászlóaljat indított az Erdélybe érkezett Bem táborába. Döntő szerepük volt a Piskinél vívott csatában és a győzelemben, és Nagyszeben bevételében. Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-es második bécsi döntéssel visszakerült Magyarországhoz, 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került. Csíkszereda a Kárpát-medence egyik hidegpólusaként is közismert, híres ásványvízforrásairól is. A csíksomlyói búcsú a székelyek középkori eredetű fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált.

Csíkszereda (románul Miercurea Ciuc) Csíkszék, majd 1878-tól Csík vármegye, ma Hargita megye székhelye, 1971 óta megyei jogú város.